Egy képpel próbálom szemléltetni, hogy miről is szól az egész! Mostarban vagyunk, a híres-nevezetes hídnál, amit egyébként mi magyarok építettünk újjá a legutóbbi véres és ismételten értelmetlen háború után. Bár Bosznia még annyira nem felkapott, de itt tömeg szokott lenni. Turisták sokasága, akik elmondhatják, hogy itt is voltam, készítenek szelfit is erről, kipipálják a képzeletbeli listán és rohannak tovább. Még annyi helyre el kell jutni, mint ahogy az életben is próbálunk mindent megkapni, mert félünk, hogy valamiből kimaradunk.
Sajnos örök rohanássá vált a mai civilizációnk élete, örökké a még el nem ért célok után rohanunk, amik nem is célok, csak élménycsomagok, pillanatnyi örömök, amiket kiélvezni már nincs időnk. Egyszer már voltam Mostarban két éve, de mi is csak átszaladtunk rajta. Idén úgy döntöttem, hogy ott szállunk meg, és nagy élmény volt ezúttal az esti Mostar hangulatának, zsibongásának, éttermeinek hangulatát megismerni, de az igazi élményt számomra a reggel jelentette. Mert ugyanazon népszerű, tömegek által látogatott helynek olyan arcát ismerhettem meg, ami valóban egy belső élményt, egy sajátos megbékélést nyújt a még nyugodtan alvó nagytestű, de szelíd kutyákkal a híres hídon, az emberek nélküli utcákkal, csendes muszlim imahelyekkel. Amikor legközelebb eljutok oda, most már lesz erőm, hogy a háborús borzalmakat bemutató megrázó kiállítást is megnézzem, mert sajnos ehhez is kell és szükséges megállni és szembenézni azzal, hogy kik is vagyunk mi emberek.
Erről szól a HappyHelp, megtalálni ebben a rohanó világban az értéket ott, ahol mások észre sem veszik és merni szembenézni azzal, hogy kik vagyunk! A megváltozott munkaképességű emberek szinte elrejtve élnek itt Magyarországon, kényelmesebb nem venni tudomást róluk, pedig emberek ők is, tele értékekkel, vágyakkal, célokkal, örömökkel. Már ha nem ölte ki ezeket belőlük az értelmetlen háborúkra mindig kész társadalmunk! Akiből még nem veszett el az élni akarás, a tenni akarás, a felfedezési vágy, azok a mi embereink, akiknek segíteni tudunk!